2008.12.22-27.

Alig 5 nappal hastingsi elindulasunk utan, szombaton leerkeztunk turank legdelebbi pontjahoz, a Stewart-Island-hez. (eleg hosszura sikerult a beszamolo, de 6 nap eltelt es eleg sokat megtettunk a Deli szigetbol. fenykepeket kesobb csatolok, ugyanis most a szigetre csak egy hatizsakot hoztunk, igy Gabor laptopja is a nagy szigeten maradt.)

De hogy ne maradjon ki semmi fontos a beszamolobol, leirom, hogy hogyan is telt idaig az ut.

Hastingset suru konnyek kozott hagytuk magunk mogott, hiszen Anne-en a nemet lanyon kivul mindenki maradt. Alig par ora alatt megtettuk a 300 km utat es Wellingtonba erkeztunk. A fovaros elso latasra nagyon tetszett, de idot most, itt eltolteni nem tudtunk,hiszen a kompunk a deli szigetre azonnal indult. Egy hatalmas hajo hasaba parkoltunk be par szaz emberrel egyetembe, az utat pedig a fedelzeten toltottuk. Sajnos jegyet mar csak az esti jaratra kaptunk, igy a Wellington- i oblot meg vilagosban, deli sziget bejaratat a Malborough Sound-t mar csak sotetben tudtuk elvezni. A harom oras igen eroteljesen hullamzo ut kulonosebben nem keszitett ki bennunket, bar par oraval kesobb ejszaka, Imi relytejes modon 3 alkalommal is hanyt. 

Masnap az ido csodalatos volt, igy kivaloan tudtuk elvezni a Csendes-ocean mellett kozvetlen vezeto utat, ahol egyik oldalon a turkizkek vizet, a masikon a zold erdoket es a havas hegycsucsokat elvezhettuk. Az ut melletti sziklakon egeszen kozel lehetett mereszkedni a fokakhoz, es a sok lusta, sutkerezo felnott egyed mellett egy egeszen pici, jatekos kis fokacskat is lathattunk.

Kaikouraban szerettunk volna reszt venni egy par oras balna es delfin leso hajokazason de utolso pillanatban lefujtak hatalmas szelre hivatkozva. Miutan a tovabbi idopontok is bizonytalannak tuntek ugy dontottunk, hogy lemegyunk Christchurch-ig es majd turank vegen ujra megprobalkozunk a dologgal.

Christchurch a deli sziget legnagyobb es legszebb varosa es most teljes karacsonyi pompajaban nezhettuk meg. Aki elfelejtette volna itt a deli felteken nyar van, igy a karacsonyra a diszeken kivul nem sok minden mas emlekeztet. Az angolszasz szokas szerint itt 24 nem unnep, az ajandekozas 25-en reggel tortenik. A varost keresztezi egy kis folyocska, ahol jo penzert lehet gondolazni, van egy csodalatos botanikus kertje (mondjuk itt szinte minden varosnak), egy villamosa (ami egyedulallo Uj-Zelandon es szinte kivetel nelkul csak turizmusra hasznaljak) illetve egy katedralisa (a balatonkenesei katolikus templom szerintem 2x ekkora) es termeszetesen egy fotere. Par ora seta utan ugy dontottunk, hogy karacsony leven megerdemlunk egy jo, kiados karacsonyi ebedet es betertunk egy kis utszeli vendeglobe ahol isteni steak-et ettunk hagymakarikakkal, sultkrumplival es mindehez Speight's sort es a vegen egy fincsi tejeskavet ittunk.  Mondhatom, fenomenalis volt persze surun emlegettuk eves kozbe anyaink es nagyanyaink finom, ebben az evben kihagyni bizonyulo finomsagait.

Christchurch utan elindultunk a sziget belseje fele, hogy par ora vezetes utan kierjunk a Mt. Cook hegy es tarsai korebe. Azert megemlitenem, hogy a karacsony ejszaka az ut menten, egy kis si kozpont bejaratanal ert, ahol szakado esoben borozgattunk es sorozgettunk szinte egymagunk a termeszettel.

A kozel 3400 m magas Mt. Cook hegy latvanyat ezuttal sajnos nem elvezhettuk, mert isszonyatosan rossz ido fogadott bennunket. A Lake Tekapo es Lake Pukaki tavak hihetetlen turkiz szinet meg elvezhettuk de sajnos a 22 db 3000 m-nel magasabb hegybol egyetlen egyet sem lattunk.

Rovid uton ugy dontottuk visszaterunk a keleti partra es folytatjuk utunkat tovabb delre (a balnanezes es a rossz ido miatt elegge el voltunk keseredve...).

Az ejszakat Oamaru-ban toltottuk es a sotetseg leszalta elott elsetaltunk egy helyre ahol a nagyon ritka, kozepes meretu sarga szemu pingvinek napi "partraszallasat" akartuk meglesni. A nemzeti vadvedelmi iroda (nem tudom a pontos forditast: Department of Conversation) altal kialakitott lesen mar par masik erdeklodo is aldogalt es varta a csodat, ami sajnos igazabol elmaradt de azert a parton egeszen kozelrol megnezhettem egy eppen a feszken ulo pingvin part valamint egyetlen egy kicsi pingvin partra erkezeset es bokorba totyogasat.

Masnap Dunedin varosaba erkeztunk, ahol gyorsan lefoglaltuk a Stewart Island kompjegyeit, setaltunk a varosba valamint Imivel befizettuk magunkat, a hires Speight's sorgyar meglatogatasara. Az idegenvezeto szovegebol nem sokat ertettunk de az utolso programpont minden csalodasunkat elfeledtette. A 6 fele sort sajat magunk csapolhattuk es mindenbol pontosan annyit amennyi belenkfert. Hat ehhez kommentart nem fuznek...

Este a kozeli Otago felszigeten kerestunk vadkempingezesre alkalmas helyet es mikozben keresgeltunk eljutottunk a felsziget vegere, ahol teljesen veletlenul belecsoppentunk egy albatrosz (legnagyobb siralyfele vizi madar), egy foka es egy kek pingvin koloniaba. Az albatroszok ossze vissza repkedtek, a fokak szana-szejjel fetrengtek, alig par meterre tollunk es a kek pingvinek pedig karnyujtasnyira setaltak el tollunk.

A kek pingvinek megfigyelese eletem egyik legnagyobb elmenye volt.

(ezt majd folytatom kesobb, de most annyira uvoltenek mogottem a helyiek, hogy nem tudok koncentralni, boccs)

 Ja elfelejtettem: BOLDOG KARACSONYT ES SIKEREKBEN GAZDAG UJ EVET KIVANOK MINDEMKINEK A VILAG EGYIK LEGSZEBB HELYEROL A STEWART ISLANDROL. (KERESSETEK RA A NETEN ES NEZETTEK MEG A KEPEKET, MERT MEGERI)