2008.12.14.

Már négy hetet ledolgoztunk Hastings különböző gyümölcsöseiben, néhány nap szilva szedés után múlt hét hétfőn újra visszatértünk az alma termésritkitáshoz (apple thinning). Újra teljesítmény bérben dolgozunk, úgyhogy kapkodni kell kezeinket ha keresni is akarunk valamit. A délutánok ugyanúgy telnek: zuhanyozás, bolt, főzés, evés és relax a hostelban. Körülöttünk a backpackerek jönnek-mennek, most már lassan mi vagyunk itt a legrégebb óta. Barátaink szintén maradtak és úgy tűnik mi leszünk az elsők, akik karácsony után lelépünk innen.

Terveink szerint dec. 23-ig dolgozunk, 24-én este az óceán parton egyk is barbeque party keretében karácsonyozgatunk (7-en még karácsonyi névhúzást is csináltunk, az ajándék vásárlási keret 10$), majd 25-én a déli órákban elhagyjuk a hastingsi bázist. A déli szigeti körutazást a térkép és a Lonely Planet utikönyv szerint el kezdtem tervezgetni.

Ma azaz 14-én vasárnap kitúráztunk a közeli Cape Kidnappers nevezetű helyre, ami tulajdonképpen egy sziklanyúlvány és a Hawkes - öbölt zárja le déli oldalról. A cape vagyis fok híres a Szula (madár) kolóniájáról, ami általában eldugott, emberi zavarástól mentes területen szokott létrejönni, azonban itt megmagyarázhatatlan okok miatt teljes harmóniában, zavartalanul működik egy több száz néha akár ezer egyedet számláló közösség.

A túra egy közeli faluból indul és végig a sziklák "árnyékában "a homokos, köves talajon vezet közvetlenül az óceán mellett. Aki a túrára indul, naprakész infórmációval kell, hogy rendelkezzen a vízállásról vagyis az apály, dagály időpontjáról, hiszen ha túl későn (vagy korán) indul, bizony bokáig vagy térdig érő vízben kell, hogy visszagyalogoljon (szerencsétlenebb esetben a sziklán reked). A túrát 3 órával a dagály után tanácsos elkezdeni és másfél órával az apály után muszáj visszaindulni. Nos miután az interneten tájékozódtunk a mai napi helyzetről, nekivágtunk az útnak ami oda - vissza kb. 4 - 4 és fél órát vett igénybe és fantasztikus volt. A madarakat közvetlen közelről lehetett megnézni, mert egyáltalán nem érdekelte őket, hogy túrázók nézegetik őket. A szulák novemberben rakják a fészküket és december közepén kelnek ki a kismadarak. Nos mi pont abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy sok nagy madár alatt egy - egy kis pelyhes fiókát is láthattunk. Ezek a madarak 25 éves átlagéletkorral rendelkeznek és a tudósok által megmagyarázhatatlan okok miatt februárban átrepülnek a Tasmán-tengeren Ausztráliába. Sok fióka nem is repül elötte és sajnos a több hetes út alatt kb. 70% elpusztul. Ausztráliából két-három év után térnek vissza és kb. 4 éves korukban választanak életreszólóan párt maguknak és rakják le fészkeiket. A nagy veszteséget a hosszú élettartalommal és sok ideig tartó termékenységgel kárpótolják.

Visszafele igen kellett kapkodni a lábunkat, mert a víz kegyetlenül emelkedett de szerencsére száraz lábbal megúsztuk a sétát (Imi bepánikolt és visszafutott...:)))

Most éppen új hobbymnak a főzésnek hódolok, paprikás csirkét készítek.

Néhány kép a vízuális élményt kedvelőknek